Újabban rengeteg a társadalmi-tudományos vita a kender, vagy latinul cannabis növény felhasználásáról, emiatt nem árt megismerni a történelmi hátteret. A viták fő okozója a cannabidiol (CBD) nevű összetevő, amit CBD olaj néven széles körben alkalmaznak világszerte.
A 20. század eleje óta a kannabisz bármilyen célú felhasználása a szabályozó hatóságok és a nyugati kultúra részéről sem volt általánosan elfogadott.
Az Egyesült Államokban az előírások hulláma megnehezítette a kannabiszhoz való hozzáférést az 1900 -as évek végétől kezdődően, és végül az 1937-es marihuánai adótörvénybe torkollott, amely ténylegesen szövetségi bűncselekményi jogállást hozott a kannabisz használatában. Eközben a tilalom Kanadában 85 évig tartott, amíg a legutóbbi időkben fel nem oldották.
Érdekes módon azonban a 20. századi ellenzőknek ez a legutóbbi időszaka valójában csak egy aprócska pont a kannabisz szélesebb körű, 6000 éves idővonalában. Végül is a növényt évezredek óta széles körben kutatják és terápiás lehetőségeit vizsgálják a világ különböző területein.
6000 éves orvosi kannabisz
Az ókori birodalmakban, például Rómában, Egyiptomban és Kínában történt felhasználások megismerése elősegíti a kannabiszra vonatkozó legutóbbi jogi és kulturális fejlemények szélesebb történelmi léptékű perspektívába helyezését.
I. E. 4000: Pan-p’o falu A
kannabiszt Kínában az „öt gabona” közé sorolták, és fő élelmiszernövényként termesztették.
Kr. E. 2737: Pen Ts’ao Ching
A kannabisz mint gyógyszer legkorábbi feljegyzése. Ekkor Shen-Nung császár több mint 100 betegség, például köszvény, reuma és malária kezelésére ismerte fel gyógyító tulajdonságait.
Kr.e. 2000–1400: szkíták
A nomád indoeurópai népek kannabiszt használtak gőzfürdőben, és kannabisz magokat is elégettek a temetkezési rituálék során.
Kr. E. 2000–1000: Az Atharva Védák
A kannabiszt „boldogságforrásként”, „örömteremtőként” és „szabadsághordozóként” írták le ezekben a hindu vallási szövegekben. Ebben az időben a kannabiszt füstölték a napi istentiszteleteken és vallási szertartásokon.
Kr.e. 2000-1000: Ayurvédikus orvostudomány
A kannabisz nyílt vallási használata lehetővé tette az orvosi előnyök feltárását. Ebben az időszakban különféle betegségek, például epilepszia, veszettség, szorongás és hörghurut kezelésére használták.
Kr. E. 1550: Ebers Papyrus
Az orvosi ismeretek egyiptomi orvosi papirusza megjegyzi, hogy az orvosi kannabisz képes gyulladás kezelésére.
Kr. E. 1213: Ramesses II
A kannabisz pollenjét II . Ramesses múmiájából, az egyiptomi fáraó múmiájából gyűjtötték össze, akit ie 1213 -ban bekövetkezett halála után mumifikáltak.
Ie 900: Asszírok
A kannabisz pszichotróp hatásait alkalmazták szabadidős és orvosi célokra.
Kr.e. 450-200: A görög-római használat
Dioscorides orvos felírt kannabiszt fog- és fülfájásra . Claudius Galen görög orvos megjegyezte, hogy széles körben fogyasztották az egész birodalomban. A római elit asszonyai kannabiszt is használtak a szülési fájdalmak enyhítésére.
207: Hua T’o
Az első feljegyzett orvos, aki fájdalomcsillapítóként írja le a kannabiszt. Kannabisz és bor keverékét használta a betegek altatására a műtét előtt.
1000: Az epilepsziával foglalkozó arab tudósok, al-Mayusi és al-Badri
A kannabiszt az epilepszia hatékony kezelésének tekintik.
1025 AD: Avicenna
A középkori perzsa orvosi író közzéteszi az „Avicenna’s Medicine Canon” -t, amelyben kijelenti, hogy a kannabisz hatékony kezelése a köszvény, ödéma, fertőző sebek és súlyos fejfájás ellen. Munkásságát széles körben tanulmányozták a 13. és a 19. század között, és tartós hatással voltak a nyugati orvoslásra.
1300: arab kereskedők
Az arab kereskedők kannabiszt hoznak Indiából Kelet -Afrikába, ahol a szárazföldön terjed. Malária, asztma, láz és vérhas kezelésére használják.
1500 -ban: spanyol hódítás
A spanyolok hozták a kannabiszt Amerikába, ahol praktikusabb célokra használták, mint kötél vagy ruha. Évekkel később azonban pszichoaktív és gyógyszereként használták.
1798: Napóleon
Napóleon visszahozta a kannabiszt Franciaországba Egyiptomból, és megvizsgálták fájdalomcsillapító és nyugtató tulajdonságai miatt. Ebben az időben a kannabiszt daganatok, köhögés és sárgaság kezelésére használják.
1839: William O’Shaughnessy
Az ír orvos, William O’Shaughnessy bevezette a kannabisz terápiás felhasználását a nyugati orvoslásba. Arra a következtetésre jutott, hogy nincs negatív mellékhatása, és a növény gyógyászati felhasználása ezt követően gyorsan növekedni fog.
1900: Orvosi kannabisz
Az orvosi kannabiszt émelygés, reuma és szülési fájdalom kezelésére használták. Akkoriban vény nélkül kapható olyan gyógyszerekben, mint a „Piso gyógymódja” és az „Egynapos köhögés elleni küzdelem”.
1914: A Harrison Act
A kábítószer használatot bűncselekménnyé nyilvánították az Egyesült Államokban, az 1914 -es Harrison Narcotics Tax Act értelmében.
1937: Marihuana Tax Act
A Marihuana Tax Act betiltotta a kannabisz használatát és értékesítését az Egyesült Államokban.
1964: A THC felfedezése
A kannabisz aktív összetevőjének számító THC molekuláris szerkezetét Dr. Raphael Mechoulam izraeli vegyész fedezte fel és szintetizálta.
1970: Az 1. ütemtervnek minősített kábítószer
A kannabisz az Egyesült Államokban az 1. listán szereplő kábítószer kategóriába került, ami korlátozta a növény további kutatását. Azt írták, hogy „nincs elfogadott orvosi felhasználása”.
1988: CBD receptorokat fedeztek fel
A CB1 és CB2 kannabinoid receptorokat fedezték fel. Ma már tudjuk, hogy ezek az agy egyik legelterjedtebb neuroreceptorjai.
2000–2018: Az orvosi kannabisz legalizálása
A kormányok, például Kanada és különböző USA tagállamok kormányai megkezdik az orvosi célú kannabisz legalizálását az engedéllyel rendelkező termelőktől. A szabadidős legalizálás gyorsan elkezdődik.
Jelenleg az EU tagállamaiban meglehetősen bonyolult az orvosi kannabisz és a cannabidiol forgalmazása, használata. A Magyarországon kapható termékekről a következő weboldalon érdemes tájékozódnia: https://cbdoazis.hu/